A beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során végig a számviteli törvény által meghatározottak szerint kell eljárni. Mivel azonban a számviteli törvény csak egy keret-törvény, szabályozása nem terjed, de nem is terjedhetne ki minden lehetséges esetre. Azokra az esetekre, melyeket külön nem nevesít a törvény illetve a konkrétan meghatározott esetek elbírálásához is segítséget nyújt a 14 számviteli alapelv, melyektől eltérni csak a törvényben szabályozott módon lehet. Az alapelvek sokszor ködösek, sokszor pedig annyira evidensek, hogy nem is értjük, miért kellett a témát alapelvben rögzíteni... Gondoljuk végig együtt, mégis mi mindene kell figyelni a mindennapokban, hogy ne sértsünk meg egy alapelvet sem!
Teljesség elve: a gazdálkodónak könyvelnie kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyek a vagyonra vagy az eredményre hatással vannak. Nem szabad válogatni a bizonylatok és események között, hogy melyek „jók” vagy „rosszak” a vállalkozásnak. Ha az ügyvezetés egy üzleti döntést meghozott, akkor annak vállalni kell mind az adózási, mind a számviteli következményeit. Ezért is érdemes a tervezett ügyletek előtt és nem utólag egyeztetni a könyvelés és a vállalkozás vezetése között. Ugyanígy előre ajánlott megbeszélni, hogy a vállalkozás vállalja e például a reprezentációs költségek adóterheit, mert nem szabad eldobálni a reprezentációs költségekről szóló számlákat sem!
Valódiság elve: a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Értékelésük meg kell, hogy feleljen az e törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak. Tehát a vállalkozásnak nem szabad olyan számlákat gyűjtenie, amelyek nem az ő tevékenységével kapcsolatban merültek fel. Egészen kicsi cégeknél ez felmerülhet például a „szomszéd vett új laptopot és cégnévre kért számlát” esetében,
Világosság elve: a könyvelésnek és a beszámolónak áttekinthetőnek és kívül állók számára is érthetőnek, értelmezhetőnek kell lennie.
Tartalom elsődlegessége a formával szemben elv: a beszámolóban és az azt alátámasztó könyvvezetés során a gazdasági eseményeket, ügyleteket a tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően - e törvény alapelveihez, vonatkozó előírásaihoz igazodóan - kell bemutatni, illetve annak megfelelően kell elszámolni. Ez inkább jogi kérdés, de arra kell odafigyelni, hogy egy szerződést ne az alapján ítéljünk meg, hogy milyen cím van a tetejére írva, hanem az alapján, a szerződés mit tartalmaz. Ez nem könnyű feladat, sok tapasztalat szükséges hozzá.
Következetesség elve: a könyvelésben az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell, az azonos tartalmú ügyelteket, minden előfordulásukkor azonosan kell megítélni és a könyvekben rögzíteni. Ennek egyik biztosítéka a számviteli politika. Ha valamely ügylet megítélésében, értékelésében változás következik be, változást a számviteli politikán is át kell vezetni és szükség esetén a beszámoló kiegészítő mellékletében is bemutatni. Bár a beszámolóban az egyes költség nemeket összesítve mutatjuk be, de a főkönyvi kivonatban részletes bontásban tekinthetők meg az információk. Figyeljünk arra, hogy ha például egy adott számla több főkönyvi számon is rendben lenne, akkor is, minden egyes alkalommal, ugyanarra a főkönyvi számra könyveljük. Nekünk is megkönnyíti az ellenőrzést és a külső szemlélő is jobban eligazodik majd a rendszerünkben.
A holnapi posztban megnézzük a többi alapelvet is.
Ha tetszett lájkold!
Ha hasznosnak találtad, oszd meg!
Kövess a facebookon, a pinteresten és a twitteren!
Ha kiváncsi vagy további posztjaimra is, KATTINTS IDE!
Ha szeretnéd megkapni ajándék tanulmányaimat a számlakiállításról és a magánszemélyek ingó értékesítésének adózásáról, akkor KATTINTS IDE!
